We are the team
mi értetek vagyunk
Sebastian Morgenstern
Alapító
Demetria Faith
Alapító
Asmodeus
Társadmin
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
War of Hearts
Mi is itt vagyunk
megbújva a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (8 fő) Szer. Szept. 12, 2018 4:37 pm-kor volt itt.
Utolsó bejegyzéseink
reagok, posztok



Annie Turner

Annie Turner
Kedd Nov. 06, 2018 12:51 pm



Gressil

Gressil
Pént. Nov. 02, 2018 6:23 pm



Nappali

Alexander Lightwood
Csüt. Okt. 25, 2018 10:00 pm



Erkély

Raziel
Kedd Okt. 23, 2018 11:07 pm



Konyha

Raziel
Kedd Okt. 23, 2018 11:07 pm



Bejárat

Raziel
Kedd Okt. 23, 2018 11:06 pm



Fürdõszoba

Raziel
Kedd Okt. 23, 2018 11:06 pm



Magnus szobája

Raziel
Kedd Okt. 23, 2018 11:06 pm



Alexander Gideon Lightwood

Jace Herondale
Vas. Okt. 21, 2018 1:13 am



Jace Herondale

Jace Herondale
Szomb. Okt. 20, 2018 3:26 am
We are the angels
a leghatalmasabbak mindközül
Raziel
The angelic admin
Ithuriel
The angel of fantasy

Share | 
 

 Alexander Gideon Lightwood

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Alexander Gideon Lightwood   Szer. Okt. 17, 2018 9:18 pm

Alexander Gideon Lightwood
Impossible just means try again.


Becenév:
Alec
Titulus:
the one with the blue eyes
Születési hely, dátum:
Idris, 2000. szeptember 12.
Faj:
nephilim
Kinek az oldalán állsz?
az Angyal oldalán
Beállítottság:
homoszexuális
Play by:
Matthew Daddario


Család:
Bár a családunk nevében ott a fény, utalva nagy és dicső múltunkra, magában rejti egy erdő minden sötét foltját és színét is. A felmenőim nem mindig hoztak jó döntéseket, ám minden generációban akadtak olyan kiemelkedő árnyvadászok, akik készek voltak mindent feláldozni azért, hogy helyrehozzák a hibákat és megőrizzék a Lightwood név hírét és pompáját.
Nem kell mélyen a múltban kutakodni ballépések után, hiszen a szüleim, Robert és Maryse Lightwood, a Kör tagjaiként írták be magukat a történelembe, Valentine oldalán. A szüleink hibáiért a testvéreimmel együtt fizettünk, és mint legidősebb fivér, az én vállamat nyomja a teher, hogy feloldozzam a családot a nevünkön ülő bűnök terhének súlya alól és ismét naggyá tegyem azt.
Nem épp jó indítás ehhez, ha az ember alvilágival randizgat - de hát ez már úgyis a múlt, hiszen ahogy lenni szokott, a Lightwood-átok lecsapott és óriási hibát követtem el. A családommal ellentétben azonban nem várom senki mástól a feloldozást, én magam igyekszem jóvá tenni a saját, ostoba döntéseimet. Akkor is, ha Magnus soha többé nem akar hallani róluk, sem pedig rólam.

"– Ne kiabálj a húgommal! – szólt közbe Alec csendesen, de határozottan."

Nincs egyszerű helyzete annak, aki Isabelle Lightwood bátyjának mondhatja magát. A húgom erős, intelligens és csodálatos lány, borzasztó személyiség, ám képzett harcos. Tudom, hogy bármikor számíthatok rá, ahogyan azt is, hogy érzelmileg ő a legsebezhetőbb közülünk. Támogatnom kell őt, ahogy ő is támogat minket.

"Jace abban is képes lenne kipurcanni, hogy reggel felrángatja a nadrágját. A parabataiának lenni minden időmet leköti."

S talán a vér nem köt össze minket, de büszke vagyok rá, hogy Jace Herondale fivérének és parabataiának nevezhetem magam. Keresve sem találhatnék nála jobb társat, sem pedig nagyobb bajkeverőt. Amennyire imádom a testvéreimet, olyan intenzitással gondoskodnak róla, hogy még a harmadik dekádba lépésem előtt megőszüljek és ne ússzak meg egyetlen napot sem fejfájás nélkül.
Kívánhatnék náluk többet?

A múlt árnyai
descensus averno facilis est


"You're my first so many things..."

Hosszan bámultam a telefonom kijelzőjére, ujjam megakadt a küldés gomb felett. A memória megtelt. Töröljön néhány üzenetet! - hirdette a hibaüzenet, mire körbekapkodtam a pillantásom a monitorok és helyzetjelzők fénye által kékre mázolt teremben, hátha akad olyan árnyvadász a közelben, akit segítségül hívhatnék. A korommal ellentétben nem igazán tartottam magam a modern technológia szülöttjének, ellenben mondjuk Izzy-vel, aki éjjel-nappal a mobilján lógott. A családom meglehetősen hagyományőrzőnek és maradinak számított mindig is; anyáék jobb szerettek a hagyományos módokon üzenni, Izzyvel meg általában az Intézet két végéből kiabáltunk egymásnak, ha szükségünk volt valamire - Jace-szel pedig külön rúna köt össze, elég egyetlen pillantást, hogy tudjam, mi jár a fejében. Gyorsabb és olcsóbb, mint sms-eket küldözgetni.
De Brooklyn főboszorkánymesteréhez semmilyen más út nem vezetett, lévén szemtől szemben még nem volt bátorságom felkeresni őt a szakításunk óta. Noha az eddig elküldött 47 üzenetem alapján - nem, nem számoltam őket, Jace kivette a kezemből a mobilt ma reggel és megtette helyettem -, melyek közül 0, azaz nulla darabra érkezett válasz, teljesen feleslegesen büszkélkedhettem vele, hogy Magnus Bane száma a gyorshívómban volt. Már az is eszembe jutott, hogy talán kitörölte a számomat, így az utolsó tucat sms-t aláírtam a nevemmel, hogy biztosan tudja, én kerestem.
Nem mintha olyan sokan zaklatták volna éjjel-nappal, hogy a bocsánatáért esedezzenek és találkára invitálják. Valószínűleg ritkán kaphatott üzeneteket olyan árnyvadászoktól, akik a saját hülyeségüket és ballépésüket ecsetelték. A nephilimekre nem jellemző, hogy hibázzanak, és ha mégis megteszik, ritkán vállalják csak érte a felelősséget. Kezdtem érteni, miért; hiszen mi értelme, ha semmivel sem vehettem rá Magnust, hogy megenyhüljön?


Legalább hívj vissza! - kézfejemmel sután megtöröltem az orrom, elszakítva pillantásom a kijelző fényétől, hogy ellenőrizzem az ablakból áradó, narancsszín meleget, melyet a vörös kasmírfüggöny tompított valamennyire, majd eszembe jutott még valami, amit gyorsan hozzápötyögtem az üzenethez. - Alec. Elküldtem az sms-t és vártam, zsebre dugott kezekkel, vállam egy fa törzsének támasztva, bármiféle reakcióra, holott tudtam, hogy nem fog érkezni semmi. Más dolog azonban tudni és remélni, s míg előbbiről racionális érvekkel meg tudtam győzni magam, addig az utóbbin nem segíthettem. Én is tudtam, hogy hülyeség, nekem is épp akkora volt a büszkeségem, amit sértett Magnus hallgatása, és igen, fájt is - de a remény attól még ott pislákolt bennem, hogy talán most majd visszahív, vagy visszaír, vagy visszajön, és ha ezzel túl sokat kérnék, legalább kinéz azon a nyomorult ablakon...
Kíváncsi voltam, Magnus tudja-e, érzi-e a mágiája révén, hogy a háza előtt álldogáltam már órák óta, mint valami mániákus rajongó, egy bizarr stalker, ahogy Clary mondaná - remek, már a vöröstől idézgettem az éjszaka közepén... Ez a gondolat arra késztetett, hogy tenyeremmel végignyúzzam az arcom. Ellöktem magam a fától és körbejártam, hezitáltam a maradás és az elegáns távozás közt. Az orrom alatt motyogtam, oda-vissza, keskeny sávban koptattam magam alatt a pázsitot. Mint a sarokba szorított, józanságát vesztett vad, úgy keringtem.
Az agylágyulás első tünetei. Vagy a tudathasadásé. Bár sokkal inkább a szívem hasadt meg... Végül rászántam magam és elővettem a zsebembe tuszkolt mobilomat. Képtelen voltam ránézni, képtelen voltam szembesülni azzal, hogy nincs új üzenet, így vakon, rögtön a gyorshívóra mentem rá.
Most felhívom. Igen. Most nem hagyom magam lerázni. - Az ujjam mégis habozott a zöld gomb felett, és ahogy egyre kétségbeesettebben bámultam az ablakot, úgy került vissza végül a kütyü is a zsebembe.
Egyszer utoljára még búcsút mondtam a képnek, majd nagyot sóhajtva hátat fordítottam és elsétáltam.

Aztán bekopogtam.
Az Angyal nevére, mi a szentséges jó eget műveltem?!
A vérem egyetlen szívdobbanással meglódult az ereimben, vad, őrült dobogás pumpálta a fülembe az iramot, a torkom pedig olyan száraz lett, hogy alig tudtam nyelni, úgy kellett leküzdenem belőle a gombócot. Nem tudtam eldönteni, idegességemben hányni vagy elájulni fogok-e előbb, így hát igyekeztem úgy húzódni az ajtóval szemben, hogy bármelyik is következzék be, a berendezés ne láthassa kárát - védekező tartásomból ítélve bárki azt hihette volna, legalább ennyire számítok arra is, hogy az ajtó egyszer csak életre kel és rám támad. Összefontam a karom magam előtt, aztán a hátam mögött, aztán előre-hátra billegtem a talpamon.
Már épp arra a csodásnak tűnő következtetésre jutottam, hogy ha elég erősen képzelem azt, hogy nem kopogtam be, akkor azzal valóban semmissé tehetem a kopogást, amikor kinyílt az ajtó, én pedig menten odafagytam.
A küszöbön maga Magnus Bane állt, ami nem kellett volna, hogy annyira meglepjen, tekintve, hogy ez az ő háza volt, mégis olyan riadt döbbenettel bámultam rá, mintha Raziel angyalra számítottam volna helyette. S ha tudta volna, ő maga mennyivel lenyűgözőbb látvány bármelyik angyalnál...
- Ööö... - kezdtem bele roppant határozottan és vakmerőn, mire egy warlockosan lenéző szemforgatással már csukódott is volna az orromra az ajtó, ha nem támasztom ki gyorsan a lábammal azt. Újult, gőzöm sincs, honnan szerzett magabiztossággal tartottam ellen a kemény fának, máskor jámbor pillantásom is egészen megkeményedett, ahogy az igéző szempárral találkozott. A-a!

Nem hagytam, hogy rám csapd az ajtót.

Itt az ideje, hogy meghallgass.

the descent into hell is easy

avatar
Árnyvadász
Kapcsolatban :
•• hopelessly devoted to a quite magical warlock
Play by :
•• Matthew Daddario
Reagok száma :
1

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Alexander Gideon Lightwood   Vas. Okt. 21, 2018 1:13 am

Gratulálunk, elfogadva
Alec Lightwood

Neked sosem jutott eszedbe, hogy Alec valamelyik előző életében egy öregasszony lehetett kilencven macskával, és folyton a környékbeli gyerekekkel kiabált, hogy kotródjanak a pázsitjáról? Mert nekem igen.

Ezzel az idézettel szeretnélek köszönteni az oldalunkon, Alec, az én parabatai testvérem. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy miért pont erre esett a választásom, az előtörténeted ugyanis nyomokban ezt a benyomást keltette - ahogy az SMS-sel vacakoltál, vagy ahogy, nos, egész egyszerűen csak vártál arra, hogy Magnus válaszoljon neked, ahelyett, hogy felkerested volna személyesen. Szerencsére végül megemberelted magad, és a lakásán kezdted el zaklatni, bár szerintem az elejétől fogva így kellett volna tenned. Nem is tudom, miért nem hallgattál eddig a tanácsomra.  
Maga az előtörténet pedig pont olyan zseniálisra sikeredett, mint ahogy az várható volt tőled, a család leírásban tökéletesen bemutattad, hogy kikkel is áldott (vert) meg a sors, de azért álljunk csak meg a menetre! Ne állítsd be magad annyira az áldozatnak, nemcsak velem és Izzyvel nehéz    
Minden leírt szavadból tökéletesen átjön Alec, a vívódásaival együtt, ami jelenleg többnyire csak Magnus kapcsán említhető, de téged ismerve, egészen biztos vagyok benne, hogy nem fog sok időbe telni, amíg akad még valami, ami miatt aggodalmaskodhatsz, már csak azért is, mert én itt vagyok  
Mindenesetre, nem húzom tovább az időd, így is kissé megvárattunk az elfogadással, úgyhogy menj, foglalj le mindent, aztán keresd fel azt a boszorkánymestert, mielőtt az édes apucija teszi meg azt előbb


avatar
Ismeretlen árny
Kapcsolatban :
Kapcsolatban
Play by :
Jamie Campbell
Reagok száma :
0

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Alexander Gideon Lightwood

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Sera & Alexander ~ Egy eltitkolt szerelem.
» Gideon Dalton

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Invincible FRPG :: Karakterbázis :: Árnyvadászok-
^
ˇ